Szomorkodva jártam

Szomorkodva jártam

Reménység nélkül, csüggedten

Míg meg nem talált engem Istenem

Azon a nagy napon

Amikor megismertem Őt

Szívembe békesség költözött

(Refrén)

Él az Úr! – Él az Úr!

Él az Úr! – Él az Úr!

Tudom már, örökké él az Úr

Azóta minden már

Nem vagyok többé egyedül

Az Ő igája édes és könnyű

Mert a viharos tengeren

Velem hajózik Mesterem

Szavára szélvész, zúgó ár elpihen

Hálával nyugszom el

És dicsőítve ébredek

Az Úr Szent Szelleme

Szabaddá tett

És egyre várom a pillanatot

Amikor visszajön és meglátom Őt

És ott leszek

Mindörökre színe előtt

http://kottak.mefju.hu/