Régi álmok köddé válnak
A jóbarát is messze jár
Szomjas szívek esőt várnak
Kietlen puszta a táj
(Refrén)
Mondd csak, érdemes? Vagy végleg
Eltűnt a földről már a szeretet? Ó, nem!
Lásd meg Őt, higgy és remélj: Jézus él!
Mindig adni, nem lankadni
Túlélve a csalódást
Kitárt karokkal
Mint a Mester, egyre áldani
Ez győzi le az éjszakát!
(Refrén)
Tudom, érdemes
Mert nem tűnt el végleg a földről
Még a szeretet! Ó, nem
Látjuk Őt – ez ad reményt: Jézus él!
(Refrén)
Látjuk Őt – ez ad reményt: Jézus él!