(Refrén)
Szelíd hangod várom, szomjazom Rád, Királyom
Kezedben az életem, hívlak téged, Istenem
Elvonult a forgószél, a mennydörgés véget ér
Bánatom elhagyom, feledem a tegnapom
Lépteid előtt a szél hegyeket tép
Dicsőségedtől a föld remegve fél
A hely, ahol Te állsz, megtisztító fény
Nyomodban virágzik a lét
Arcod előtt leborulok én
Tudom, por vagyok, apró teremtmény
Átadom Neked minden terhemet
Csak engedd, hogy dicsérjelek
(Bridge)
Magas sziklák tetején, egyedül csak Te, meg én
A felkelő nap erején, ég és föld peremén
A változások kerekén, Illés mennyei szekerén
Veled lenni örökké, dicsőséged menedék
Jelenlétedben táplálsz kedvesen
Érezhetem féltő szereteted
Áldom Neved, imádlak, Istenem
Csak Téged magasztal, csak Téged dicsér lelkem