Egyszer egy kertben egy olajfa állt
Árnyéka hűs rejtekhely volt
Gazdája gondozta ágait
Mellette forrás folyt
(Refrén)
Az olajág ott nőtt olyan büszkén a fán
Akik látták őt, mind csak felnéztek rá
Olajág, állj meg
Nem magadnak vagy szép
Ne felejtsd hát el a kertész kezét
Teltek az évek, a kertész csak várt
Ott állt a fa, de nem termett jót
Hozott hát távolról ágakat
Egy vadolajfáról
És az ágak mind kitörettek róla
De csak állta a kínt a jövőt látó fa
A vad ágak sok finom termést hoztak
A fa várta, hogy mit
Tesz a kertész holnap
Szelíd ág, halld meg, régen vár rád a fa
Szelíd ágak, mind vissza lesztek oltva