Annyi éjszakán
Csak sóhajtoztam, vártam
Szívemben oly halványan
Villant fel a remény
De nem aggódtam már
Kezedbe tettem terhemet
És megtörtént egyszer:
Elmozdultak a hegyek
(Refrén)
Mert várnak a csodák
A hit útján
Egy belső hang úgy bátorít!
Ne csüggedj, és ne félj
Tovább remélj
Zörgess és várj, és nemsoká’
Az ajtó tárva áll!
Vágyom vigaszod
Mikor szorongás ostromol
Szükségem van támaszodra
Hozzád tartozom
És békesség száll rám
Erő, mely fentről elborít
Új öröm áramlik bennem
Mely megszabadít!
(Bridge)
Néha megkísért, hogy hagyd
Ne várj, könnyebbnek tűnik
Hogy meghátrálj
Ne tűrd, hogy kétség uraljon el
Mert jobb, ha bízol és hiszel!
Nem lesz hiába
Jön a szabadulás!