Mi Urunk, mily fenséges
A Te neved a földkerekségen
Hogyan is lehetett
Hogy Fiadat értünk emberré tedd
Úrrá tetted, feljebb mindennél
Mindent lábai alá vetettél
(Refrén)
Micsoda az ember, mondom hát
Sose hagyod el, mert gondolsz rá
Kiragadod földön, égen túl, Jézus
Juhokat és mindenféle
Vadakat adtál hatalmába
A gonoszon taposol
Csecsemő és gyermek szájával
Micsoda az ember, hallom már
Hívogatod, csendben szólsz hozzá
Ahova a Mennybe vársz célul, Jézus
(Coda)
Mert eljöttél, mint régen várt
És legdrágább vendég
És megszültél, hogy éljen hát
Hol nem volt még szent nép
Megmentettél, ez boldogság
Hogy így történt, oly szép