Elveszett, kóbor vad vándor
Én ez voltam, de rám találtál
Közel jöttél, lehajoltál
S mint gyermeket, karodba zártál
Megtisztított a drága vér
A múlt árnya soha vissza nem tér
Új dal szárnyal a szívemben
Felnézek Rád, Te élsz bennem
(Refrén)
Egy kéz, egy kéz, amelyet átszegeztek
Ez a kéz áraszt kegyelmet
És voltak napok, mikor csüggedtem
Elhomályosult utam előttem
De Szellemed félni nem hagyott
Átjárt szelíden, és csak bátorított
Így hordoztál ösvényeden
Beszéded volt: fény a sötétben
És látom már, nem tévedek el
Mert erősen tart a Te jobb kezed
(Bridge)
Áraszd rám, áraszd rám
Óh, Uram, szent keneted!
Még kegyelmed!