Ottmaradni a harcban
Mikor fárad a kéz
Az az egyetlen tarthat
Ami több mind az ész
Csak a szeretet képes
Amire semmi más
Hogy elveszhetett az érdek
De élni fog a világ
Az, hogy életét adja
Ellenségeiért
Vérét omlani hagyja
Ilyet ki hallott még
(Refrén)
Mindig súgott, hogy küzdjél
Látod, érdemes volt
Többet adott a hűség
Mint a pillanatok
Tűzben izzani végig
Mint a legelején
Csak a szeretet visz, hogy odaérj
Oh, csak a szeretet visz, hogy odaérj
Közeledik az óra
Már csak alig elég
Hazarepül a gólya
Tudja az idejét
Vár egy terített asztal
Körben millió szék
És ott van, akit magasztal
A győztes emberiség
(Coda)