Átrohan, mint a réteken a múló nyár
Nélküled ez az élet itt bizony úgy elszáll
Ezért szól hozzád
(Refrén)
Szabadító, jöjj, ez a föld vár rád
Halld a mennyekből imáját
Legbelül, ahol nézünk rád, ott látunk már
Könyörgünk, mint egy koldus kér, kérünk, még szóljál
Jézus, tégy újjá
Halld a szívekből, ahogy hozzád száll
Ez a sorsdöntő kiáltás
(Bridge)
Megígérted, hogy a végén már igazi az a világ
Hogy az élet, mikor célt ér, ott kiderül, valaki várt
Azután majd, hogy az írás ott betelik szemünk előtt
Sem a bánat, sem a sírás már sohasem vehet erőt
Már sohasem vehet erőt
Ott már sohasem vehet erőt