Gyertek hozzám

Volt, hogy nem figyeltek rá, vagy tán meg se hallották

Ami ősidőktől megvan írva

Mégis újra szól hozzánk, földje szomjas vándorát

A legnagyobb Király hívja

(Refrén)

Gyertek hozzám mindenhonnan, szomjazó szívek

Itt egy forrás, ingyen adtam

A pusztaság vízzé lett

Csábít nagy tudás és rang, elvakít a színarany

Tőrbe ejtő büszke mondatok

És a szív, ha bajban van, egy szelíd és halkabb hang

Még ma is szól ott mélyen hozzátok

Gyertek régen éhezők, gyertek késve érkezők

Van, ki tárva hagyta ajtaját

Végig érve minden kört, búcsút véve mind ettől

Az örökkévalóság mindig vár

Jóságából, hűségéért, mindig újból hív

Hívásából szívünk mélyén tör fel új forrásvíz