Ahogy megindulnak a fák

75/2

Hajnalfény dereng az égen

És indul, hogy útra térjen

Nappal támad az éj helyett

És fény járja át a szíveket

Elmúlt már a sötét éjjel

De várja még, hogy visszatérjen

Mégis Mindent átölel hirtelen

Egy földöntúli érzelem

(Refrén)

Ahogy megindulnak a fák lombjai

Ha hozzáérnek a szél ujjai

Úgy indult meg Jézus szíve rajtunk

Hogy eltörölje minden bánatunk

Büszkeség és álarc helyett

Kutatván az emlékeket

Elfeledni egyet nem lehet

A Nagyszerűt, a Végtelent

(Refrén)

Ahogy leszáll az eső és a hó az égből

És búzamező lesz a tikkadt földből

Ahogy megújul a szív egy tiszta szóra

Egy érintéstől élek én is újra

(Bridge)

Bárhova mennék, nem hagy el

A Végtelen felemel

https://kottak.mefju.hu/s/847